Minden játékos jobb egy igazi csapat részeként: Ötödik batizi focidélután

Hamarosan itt a világbajnokság. A moszkvai Luzsnyiki Stadion már készen áll a nyitómeccsre, valami azonban még hiányzott, vasárnapig.

Írhatnánk, hogy üzenet érkezett Moszkvából, hogy előtte mindenképp szervezzék meg a Batizi András Kupát, mert anélkül nem kezdődhet el a VB, de túl azon, hogy igazságtartalmat keresve sem találnánk benne, az onnan jövő üzenetek nem keltenének bennünk maradéktalanul kedves történelmi emlékeket.

Ugyan a történelmi szó talán még egy kicsit túlzás lenne, de a jó hagyományteremtés megtörtént Batizon, hiszen ötödik alkalommal szervezték meg a Batizi András Kupát, melyen a vállalkozók, politikusok, orvosok, lelkészek csapata mellett a helyi presbiterek is pályára léptek. Az ötös tornán remek volt a hangulat és a közösségépítés csúcsát élhették meg a jelenlevők.

A torna lelki alapkövét a batizi református templomban tették le, még délelőtt, amikor a vállalkozók csapata testületileg részt vett az istentiszteleten.

Vasárnap délután 3 órakor Király Lajos a Szatmári Református Egyházmegye esperese, házigazda minőségében köszöntötte az egybegyűlteket, majd ugyancsak Isten hozottat mondott Muresan János batizi polgármester, az orvosok nevében Szatmári Lajos doktor úr, a politikusok nevében Kereskényi Gábor szatmárnémeti polgármester, a vállalkozók nevében pedig Csorvási Béla. Megtisztelte jelenlétével a tornát, már másodízben Kovács „Tisza” István FIFA-bíró, akinek, mint a végén kiderült, ez volt az első olyan tornája, amikor nem kellett a zsebébe nyúlnia…, lapért.

A focitornák szókincskészlete miatt, így a templom lelki-statikai állapotának megőrzése érdekében, valamint az iskolaudvaron levő jó minőségű pálya vonzásában ezen alkalommal nem a templomudvaron, hanem pár száz méterrel a templomtól tartották meg az egyébként nagyon barátságos hangulatú tornát.

A nyitómeccsen a tavalyi győztes orvosok csupán egygólos győzelmet arattak a presbiterek ellen, s már ekkor érződött, ebből nem lesz címvédés. Mivel nincs kampányidőszak, a második meccsen a politikusok nyertek a papok ellen. A vállalkozók az orvosokat 3-1-re győzték le, a házon belüli rangadón pedig a lelkészek a presbitereket verték 2-0-ra. (Presbiterválasztás azonban idén lesz.) A harmadik fordulóban két kiegyezéses, megállapodásos 1-1-es döntetlen született a politikusok és a vállalkozók, valamint az orvosok és a lelkészek között. A politikusok megérezve a tornagyőzelem szagát a presbitereket verték 3-1 arányban, a barátságot és a feltétel nélküli szeretetet hirdetve pedig a lelkészek a vállalkozókkal 2-2-es döntetlent játszottak. Az utolsó fordulóban a politikusok az orvosokat szintén 3-1-re verték, a zárómeccsen pedig a vállalkozók a presbiterek fölött diadalmaskodtak 4-2-re.

Igy kiderült, a politikusok győztek, megelőzve a vállalkozókat, az egyetemes papság elvét valló lelkészek pedig a dobogó harmadik fokát csípték meg. A doktorok negyedik helyre operálták be magukat, a sort pedig az illedelmes házigazdák a batizi presbiterek zárták, s kapusuk szorításából is mindenkit épen kikerült. Bíró Sándor a lelkészcsapat frissen igazolt kapusa bizonyult a torna legjobbjának, a lelkészek tehát fontosnak tartják a biztonságot, túl azon, hogy tudják, hogy a csapatépítés első szabálya az, hogy: végy egy jó kapust.

A különböző nemvegetáriuánus finomságok, a bőséges szeretetvendégség és az időjárás ellenére is a fergeteges hangulat szűnni nem akarása, a közösségi szellem évről évre erősödő jelenlétét erősítette. A lelkészek pólóján megjelenő idézet, mely a játékoskarrierjének végén járó Fernando Torrestől származik, Batizon teljes megvalósult: „A foci csapatjáték, nem pedig egyszemélyes. Csapatként győzünk, és minden játékos jobb egy igazi csapat részeként.”